Cristiano Ronaldo dos Santos
Aveirót Manchesterben túl hamar kiáltották ki Beckham utódjának, s a
remek bemutatkozás után kiderült, hogy gyenge erőnléte és öncélú cselei
még nem predesztinálják olyan sokra. 2006-ban indult el pozitív irányba
fejlődése, igaz, akkor meg sem állt a csillagos évig, hiszen a MIR-t is
az ő ázsiója taszajtotta le.
Stadionavatókon ritkán ismerkedik a
nagyvilág új csillagokkal, Cristiano Ronaldo mégis egy gálameccsen tűnt
föl. Az Európa-bajnokságra épített Alvalade XXI-stadion első nagy
mérkőzésén a Sporting játszott a Manchester Uniteddel. Ekkor Cristiano
Ronaldo úgy megkavarta az angolok hátsó sorát, hogy a hazafelé tartó
repülőúton a "vörös ördögök" játékosai nem győztek könyörögni Sir Alex
Fergusonnak, hogy az ördöngös srácot vegye meg. A menedzsernek is
tetszhetett a produkció, elvégre az ember nem fizet csak úgy 17.5
millió eurót egy tiniért!
Az ifjú Ronaldo Madeirán született, s a helyi Andorinhában indította a
karrierjét, majd tizenkét éves korában a Sporting elvitte Lisszabonba.
A remek utánpótlással dolgozó zöldek nagycsapatában 2002 novemberében
mutatkozott be, az idény végén bronzérmes lett, úgy, hogy 25 meccsen 3
gólt jegyzett. Első angliai éve viszont döcögősre sikeredett, bár
Ferguson jó előre kikötötte, hogy kezdetben nem fogja túl sűrűn
szerepeltetni az újoncot. Így is indult az idény, habár az első Old
Trafford-i fellépésén produkált zseniális félórája után nehéz volt
lehűteni a drukkereket.
A csapat ugyan (szintjéhöz mérten) katasztrofálisan szerepelt, de az
FA-kupa-menetelés megmentette az évet, amit nem kis mértékben
Ronaldónak köszönhetnek. Cselei, lendületes elfutásai, góljai
Eb-kerettagságot értek, bár a portugálok első mérkőzésén csak csere
volt. Ám később két dolog miatt is a figyelem középpontjába került:
beállása után egyetlen jó beadása sem volt, viszont fejelt egy szép
gólt. Az oroszok elleni derbi újra a padon találta, becserélése után
kiválóan futballozott, ráadásul rúgatott egy gólt Rui Costával.
Ezután már a hozzáértés teljes hiányára utalt volna, ha nem kezd a
spanyolok ellen - megtette, akárcsak az angolok ellen, ahol a
büntetőpárbajban értékesítette a maga adagját, majd a hollandok elleni
elődöntőn kiosztott egy gólpasszt és maga is betalált. Bár a görögök
elleni fináléban csődöt mondott, bekerült a torna All Star-keretébe is.
Remek cseleire a nemzetközi média is felfigyelt, azaz egyértelműen
világsztárrá (De nem világklasszissá!) avanzsált azon a nyáron.
2004 őszén sem remekelt Angliában, ennek ellenére az év végi
szavazásokon gyakran felbukkant a neve, elhódította a legjobb 21 éven
aluli európai labdarúgónak járó Bravo-díjat is. A bajnokság második
részére összekapta magát, önzőségét leépítve több remek passzal
szolgálta társait. Legjobban mégis a tárgyalóasztalnál muzsikált:
amikor megpendítette távozási szándékát a Real Madridhoz, gyorsan
meghosszabbították 2008-ig tartó szerződését két évvel, felemelt
fizetésért.
”Ha képes lesz eltüntetni fekete foltjait - akadnak bőven bűnrossz
periódusai -, akkor olyan kiváló játékossá válhat, mint amekkora
figyelmet kap a médiában, emellett malajziai adományútja is példamutató
lehet” – írtuk róla akkoriban. Fegyelmével is akadtak gondok:
kiállították a ManCity elleni örökrangadón, majd bemutatott a
Benficával vívott BL-mérkőzésen az ellenfél drukkereinek, el is
tiltotta az UEFA – ha valaki, hát a volt sportingos igazán átérzi az
„ősi ellenfél” fogalomkörét.
Ha a játékkal foglalkozott, nehezen
lehetett őt tartani: számtalan assziszt mellett kilenc bajnoki gólt
lőtt, betalált a Millwall ellen vívott Ligakupa-döntőben is. A
válogatottból sem lehetett kihagyni, igaz, nem is lett volna miért,
hiszen 12 vb-selejtezőn 9-szer volt eredményes! A németországi tornát
remekül kezdte: Angola ellen valósággal ficánkolt, fejelt egy kapufát
is, Iránnak már be is talált, büntetőből. A harmadik csoportmérkőzést
kihagyta, majd a hollandok elleni „nürnbergi csatában” a szenvedő fél
szerepét osztották rá.
Kannibál Boulahrouz a mérkőzése elején olyan durván letalpalta, hogy
stoplijai csíkokat húztak a portugál combján, mire Ronaldo nem túl
férfiasan elpityeredett, de miután magához tért, felszárította könnyeit
s döntő érdemeket szerzett a győztes gólban. Az angolok elleni
összecsapáson az egész szigetország népellensége lett, hiszen döntő
érdemeket szerzett Rooney piros lapjában, lévén ő sírta ki a
játékvezetőnél a kiállítást.
Meg nem tagadhatta önmagát: a franciák elleni elődöntőben bűnrosszul
játszott, legbutább napjait idézte, hiszen villámsprintjei végén vagy
eltörte a labdát, vagy nevetséges műeséssel hergelte övéit és
vidámította a TV-nézőket. A németek elleni bronzmérkőzésen sem ment
neki jobban, de legalább volt néhány bíztató lövése. Manchesterbe
visszatérve sokan féltették a Rooney-val való találkozástól, ráadásul
éppen ekkor csábította gőzerővel hősünket a Barca és a Real Madrid is,
de végül kibékült a két sztár és Ronaldo is hűségnyilatkozatot tett a
MU mellett.
A gondolatokat tett követte, mégpedig
nem is akármilyen, hiszen "Christiano" valósággal szárnyalt a vörös
mezben: mire kitavaszodott, 22 bajnokin 16 gólt szerzett, négy
Eb-selejtezőjén pedig háromszor volt eredményes! 2007 februárjában, egy
nappal 22. születésnapja után megkapta a válogatott csapatkapitányi
karszalagját is. Tavasszal a létező összes angol futballdíjat
megnyerte, mint fiatal és mint teljes jogú állampolgár is, éppen csak a
legjobb szurkolótábor és a legjobb bíró titulust nem ő érdemelte ki.
A 2007-es naptári év gólkirályaként csak ezüstlabdás lett Kaká mögött,
de a következő idényben sem csökkent lendülete, különösen a BL-ben
brillírozott (alighanem a sorozat gólkirálya lesz). Odahaza megdöntötte
George Best gólcsúcsát s elnyerte első egyéni 2008-as díját is, amelyet
a profi labdarúgók szövetségétől érdemelt ki. 13 Eb-selejtezőn nyolc
gólt lőtt, s sokan már most odaadnák számára a torna legjobb
játékosának szóló díjat.